19.Fejezet★Viharos reggel

K R I S T I N A

A testem hirtelen megrándul, ahogyan a hangos mennydörgésre magamhoz térek pár pillanat alatt. Szemeim kipattannak, s szinte teljesen éberré válok. Kiskoromban volt, amikor felébredtem, s féltem, így a szüleim között kötöttem ki a húgommal együtt, de már jó ideje nem volt félelemmel kapcsolatos érzésem. Egy villámlás fénye is elér hozzánk, majd ismételten egy mennydörgés következik, mire ösztönösen húzódok hátrébb, az engem ölelő karok birtokosához. A takaró anyagát feljebb húzom magamon, az eső pedig szinte vízesésszerűen ömlik le. Úgy érzem magam, mint a kislány, aki a takarója menedékéből, éppen csak, hogy a szemei látszanak ki, az ablakot pásztázza, s az odakinn tomboló vihart méri fel, míg a levegőt erőteljesen kapkodja, a szíve gyorsan ver és még a sírás is kerülgeti.

– Hé – szorosabban tekeredik körém Harry keze. Hangja mély, valószínű, hogy a mocorgásomra, nem pedig az odakinn tomboló vihar miatt ébredt fel. A takaró alatt megkeresi a kezemet, én pedig hagyom, hogy az ujjainkat minimálisan egybefonja, s a kézfejemet ujjával cirógassa. – Egy ki nem nőtt gyermekkori félelem?

– Nem, csak nem igazán töltöttem még ilyen időt egy sátorban.

– Minden rendben, egy kis vihar – mormogja a nyakamba a szavakat, míg az ujja továbbra is finoman simogat.

Igyekszem egyenletesen venni a levegőt, s visszaaludni, hiszem még sötétség van odakinn, és egyáltalán nem érzem, hogy tartalmas órákat aludtam volna át. Lehunyom a pilláimat, s próbálok Harry nyugtató simogatására koncentrálni, a külső zajokat pedig kizárni. Mélyen magamba szívom a levegőt, a lábaimat pedig ösztönösen húzom feljebb, magam elé. Hirtelen megdermedek, ahogy Harry száját egy kisebb nyöszörgés hagyja el.

– Kris, nem kell ilyen viharvert ürügyekkel jönnöd, ha csak fel vagy izgulva.

Pofátlanul hagyja el minden szó a száját. Ismételten a sátor oldalára meredek, és próbálom elhitetni magammal, hogy Harrynek semmi nem hagyta el a száját és csupán a képzeletem szórakozik velem. Ám a keze elengedi az enyémet, a felsőm alá próbál meg bejutni, de nem igazán sikerül neki, mivel bodyt viselek. A szívem már is ismétlődően túlságosan is heves ver, s tartok attól, hogy a szakadó eső, a heves szél és a mennydörgés sem elég, ahhoz, hogy elrejtse.

– Harry, ne... – fogom meg a kezét, amely végül a combomra csúszik, amint konstatálja, hogy a felsőm alá nem olyan egyszerű a bejutás.

– Ugyan, felnőttek vagyunk, egy erdő, és háború közepén – ajkai a nyakam bőrét érintik meg. – Egyikünk sem él kapcsolatban, és lehetséges, hogy soha nem is fogunk már. Ki kell használni a lehetőségeinket.

– Fejezd be ezt a lehangoló stílust – fordulok a hátamra. – Megígérted, hogy hazajutunk.

A hangom kétségbeesetten hat, a szívem még mindig nem talált rá egy stabil ütemre, míg a lélegzetünk eggyé válik a fülledt sátor falai között. Felkönyököl, így tökéletesen le tud nézni rám, amíg a másik kezét továbbra is rajtam tartja. Mivel megfordultam, a keze előröl pihen a combomon, s melegséggel árasztja el a területet. Kezem a mellkasára csúszik, ezzel próbálva a tisztes távolságot megtartani kettőnk között, még ha már túl késő is. Tenyerem alatt tisztán érzem szívének heves ütemét, mellkasa, izmainak keménységét, s bőrének puhaságát, forróságát.

– Valóban, és tartom is a szavamat – bólint. Haja a feje tetejéről előre hullik, mire automatikusan nyúlok fel, s simítom ki az arcából a sötét tincseket. – De nem zárja ki azt, hogy vonzódunk egymáshoz.

– Harry, isten tudja, hogy mióta nem voltál nő közelében – halkan beszélek, a hangom olykor az érintésének köszönhetően meg is remeg. – Egyértelmű, hogy nem bírod a gatyádban tartani a farkadat.

– Áucs – nevet fel. – Hidd el nekem, hogy nem ez ennek az oka, de ha ezt bizonygatnom kell, régen rossz – simítja szeméremdombomon a kezét végig, míg a másik oldalra nem ér, s nyúl egyenesen a fenekemhez.

– Tényleg nem kellene – lejjebb hajol, ajkait végighúzza az enyémeken, de nem csókol meg. – Liam és Niall pár bokorral van arrább.

Harry elneveti magát. Halk, de a mosolyát tökéletesen érzem magamon, míg a keze igazán tolakodó módon érint ott, ahol tud. Melleim a kemény mellkasának simulnak, ahogyan rám fordul, de még is mellettem tartja meg a súlyát, s nem egészen helyezkedik el fölöttem, de még is úgy érzem, hogy a levegő is teljesen kipréselődött a vágyakozó testünk közül.

– Kris – nagyot nyel, melyet tisztán hallok egy mennydörgés közepette. – Ne gyere ostoba, gyerekes kifogásokkal. Felesleges, hogy ilyen hasztalan dolgokra használd a szép szádat – ujja végigcsúszik alsó, majd a felső ajkamon. Ajkaim minimálisan elnyílnak. Meleg leheletem megérinti az ujjbegyét, majd az orra az enyémét böki meg finoman, mire egy mosolyra húzom a számat. Valahogy most nem a katona van előttem, aki a társaiért, s a hazájáért menne előre, hanem a férfi, aki igenis pimasz módon próbál megszerezni. – Mind a ketten tudjuk jól, hogy vonzódunk egymáshoz – suttogja számba a szavakat. Kisebb puszit is ad, mire ösztönösen hunyom le a szemeimet. – Ne tiltakozz a jó ellen.

A szája lassan éri el az enyémet ismételten, s lágy puszikkal kezd elhalmozni. Szája puha, forró, és kellően buja, ahhoz, hogy a kezem a tarkójára csússzon és még többet akarjak édes ízéből, amely az elmémet elködösíti. A testem annyira forróvá válik, hogy a takarók és a ruharétegek szinte már égetik a testemet. Egyik kezével megfogja az arcomat, a másikkal továbbra is mellettem támaszkodik. Nyelve az enyéméhez simul, a mellkasunk újra, s újra találkozik a heves lélegzetvételeinknek köszönhetően. Megemeli magát, a combjaim pedig elárulva engem adnak neki helyet, hogy kényelmesen elférjen közöttük. Egyik kezem még mindig a tarkójánál fogva húzza a számra, amelybe újra, s újra bele is csókol. Másik a hátán simít végig. Izmainak minden mozzanatát érzem, ahogyan magát tarja felettem, s a jobbja már a testemen simít végig egészen a melegítőmig, amelyet el is kezd lefelé tolni. Elszakad tőlem, feltérdel a lábaim között és a kezemnél fogva engem is felhúz. Körülöttünk újra mennydörgésnek hangja hasít a levegőbe, én pedig összerezzenek a váratlan külső hatástól. Harry egy puszit nyom a számra, de ez nem igazán segít abban, hogy a verdeső szívem nyugodtabb tempóra váltson.

Mivel a fenekemet már nem takarja a fekete anyag, így a kinyújtott lábaimról könnyedén húzza le az anyagot. A lábaimat a hűvösség megcsapja, amely a félretolt takaróknak köszönhető, s a pamut hiányának. Ujjai ezt ki is használják, és végigszántanak a feltárult bőrfelületen, aminek köszönhetően a libabőr jelenik meg a lábamon. Nem tudom eldönteni, hogy rossz, vagy jó, hogy a sötétségnek köszönhetően nem látom az arcát, csak igen homályos vonalait. Lélegzetvételeit kihallani a viharban is tisztán. Beletúr a hajamba, a szájára von, hevesen, éhesen kap a lüktető ajkaim után, amelyek nem kétségesek, hogy pirosak még mindig az előző csóktól.

Hajamat marokra fogja, teljesen maga ellen nyom, a másik keze pedig bátran csúszik le a nyakam vonalán, érintve a mellemet is. Hasamat sem hagyja figyelem nélkül, de nem áll meg egy percre sem. Egyenes a lábaim közé vezeti vándorló kezét, amely végigsimít rajtam. Elválok tőle, homlokát az enyémének támasztja, az ujjai pedig tovább cirógatnak, ám a bodym patentjait meg is találja, s szétválasztja az anyagot. Derekamnál fogva megemel finoman, így kihúzza alólam az anyagot, majd visszaenged a hálózsákra, s meg is szabadít a meleg anyagtól, amely szinte már égette a testemet csupán hosszú percek óta.

– Átkozom az éjszakát, hogy nem látlak – mormolja a szavakat. – Azt hiszem, hogy emiatt kárpótlás illet – dönt vissza vízszintesbe, ahogyan a sportmelltartó is lekerül rólam. – Vagy talán a napfelkeltét is benned köszöntöm.

Szavai megrengetnek, még ennél is jobban feltüzelnek, és türelmetlenné tesznek. Csípőmet felfelé billentem, minek egy finom súrlódás az eredménye. Felmordul, egy puszit nyom az ajkaimra, majd a kulcscsontomra, s végül a mellemnél állapodik meg, melyet meleg nyelvével és puha ajkaival kényeztetni kezd. Nedves csókokkal, kósza nyalintásokkal áraszt el, a levegő úgy érzem, hogy nagyon lecsökkent idebent, a környezet párássá vált, s már most a hajam a bőrömhöz tapad.

Másik mellemet sem hagyja figyelmen kívül. Ujjai szorgosan mozognak szinkronban a szájával, míg az én kezeim a tarkóját simogatják, s a felkarját markolják. Már magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára ehhez hasonlóban részem, s érzem, hogy a testem még többért könyörög mocskos módon, minden pillanatban, ahogyan Harry kemény izmainak feszül. Ajkaimon több nyöszörgés is kiszalad, de emlékeztetem magam, hogy nem csak ketten vagyunk immáron.

Ráfúj a nedves mellemre, a felsőtestem felfelé ível, míg a hasamat borítja be csókokkal. Most már biztos vagyok abban, hogy nagy előny az éjszaka árnyékaiba rejtőzve átadni magamat neki. A testem a várandósságom közben, s utána is kellően megváltozott, és nagyon nem állt még vissza, sajnos a lustaságomnak, és időhiánynak köszönhetően abba a formába, amely előtte volt. Harry még is úgy csókolja végig a bőrömet, mintha a legtökéletesebb nő feküdne alatta.

Ujjait a bugyim korcába akasztja. Ez az utolsó darab, ami már csupán a testemet fedi el előle. Az apró darab lekerülése után hallom, ahogyan mozgolódik, s pillanatok alatt a combomon át, a hasamon, a mellkasomon keresztül csókolja fel magát a testemen, míg ujja a nedves ölemet érinti ismétlődően. Másik kezével a fejem mellett támaszkodik meg és megcsókol. Belső combomat megérinti erekciója, s érzem, hogy kisebb nedvet hagy maga után. A keze ellen mozdulok, még többet akarok, a csókját teljesen elfogadom, a kezeimmel körülölelem, és hagyom, hogy az ujjai kecses mozgását a pénisze váltsa fel, amely lassan siklik belém, s az utolsó ép gondolatokat is kiűzi belőlem.

★

Takaró fedi a testemet, arcom Harry mellkasán pihen, míg a hasán elnyúló kezemet lágyan simogatja. Hajam a hátamhoz tapad, ám Harry a vállaimról elhúzza a szálakat és az izzadt testemet még jobban betakarja. A légzésünk már normalizálódott, a csend körül ölel bennünket, melyet mindössze az odakintről az eső vadsága hallatszik be.

Felpillantok a férfira, aki lehunyt pillákkal pihen, az ujjai még mindig simogatnak, s olykor a hajamba is puszil. Meglep ez a hirtelen fordulat, de kihasználom az időt a közelében, annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, mennyire is nem ismerjük még a másikat. Ezen szeretnék változtatni, de azt is tudom, hogy nem csak rajtam múlik, így remélem, hogy kellő partner lesz benne, még ha, ennél több nem igazán is fog kialakulni kettőnk között. Már nem csak a saját szívemmel, hanem a kislányom gyermeki érzéseivel is játszom, és ha netalántán odáig jutna a kettőnk között a dolog, tudnom kell, hogy bízhatok-e benne annyira, hogy nem töri csak úgy egyik pillanatról a másikra össze a szívemet, s nem kötök ki darabokban egy kórházi szobában.

Megrázom minimálisan a fejemet, ezzel elűzöm a gondolatokat, amelyek ostobaságoknak tűnik a jelen helyzetünkben. Felülök, a takaró lecsúszik rólam, de nem zavartatom magam. Kinyúlok a táskáink felé, és az oda támasztott vizes palackot felemelem. Érzem, hogy Harry ujja a gerincem vonalán szánt végig. Elmosolyodom, s pár korty hűs vizet iszok. Mocorgása elér hozzám, felül, az ujjai az enyéim közé fonódnak a palackon, és a szája elé húzza, hogy ő is egy kis frissítőt vehessen magához. Elengedi a palackot, én pedig visszatekerem a kupakot, s a helyére teszem. Harry hűvös ajkait a vállamra nyomja. Oldalra pillantva találkozik a tekintetünk, a zöld szemei az enyéimbe mélyednek. Egyikünk sem szólal meg, de azt hiszem, hogy ennek így kell lennie. Visszahanyatlik, maga után húz engem is, és teljesen magára von. Lábaim közrefogják a csípőjét, míg ő eligazgatja körülöttünk a takarót, hogy visszaburkolózzunk a melegbe. Hajam függönyként hullik körénk, melyet egy oldalra igazít, és lehúz magához egy lassú csókra. Combjaimat cirógatja, nyelve enyéméhez simul, s ígéretét lassan teljesíti be a viharos kora reggelen.