K R I S T I N A
A csontig hatoló hideg,
s szélvihar nem éppen nekünk kedvez a menetelés során. A borús
idő kellő sötétséget ad az erdőnek, a sáros talajon oda kell
figyelni szinte minden lépésre, hogy az elcsúszás lehetőségét
is kizárjuk. Zsebeimbe süllyesztem a kezeimet, míg a kapucnim
takarásában keresek menedéket a zúgó szélnek, s a csepergő
esőnek köszönhetően. A fogaim össze-össze koccannak a hűvös
szél miatt, miközben Harry lépteit igyekszem lekövetni. Niall a
másik oldalamon lépked, csend ölel körbe bennünket, a viharos
szelet leszámítva, a lépteink hangjával együtt. Mögöttünk
valahol a többiek, de nem igazán fordítok én jelentőséget
nekik. Mielőbb szeretném, ha elérnénk ma a kikötőt, és végre
este a karjaimmal, szorosan ölelhessem a lányomat.
Tekintetemmel a sáros
cipőmnek moccanását követem, s jobban a nyakam köré húzom a
kabátomat. Ahogy vissza akarom csúsztatni a kezemet a meleg zsebem
mélyére, megragadja Harry. Felpillantok rá, de ő nem engem néz,
mindössze előre mered, a saját zsebébe csúsztatja a kezeinket.
Az apró gesztus melengeti a szívemet, s a szája sarkában egy
mosolyt pillantok meg, a kézfejemen pedig érintésének finom
mozzanataira kapom fel a fejemet. Ujjai az enyéim közé csúsznak
és finoman megszorítja azokat. Közelebb húzódom hozzá,
melegségre lelve, amely valószínű, hogy csupán a képzeletem
szüleménye, de még is élvezem.
– Hallod? – kérdezi
mire felkapom a fejemet, s fülelni kezdek, mélyen belül reszketni,
de hamar rájövök, hogy ez a kérdés nem gyanakvó, féltő volt,
hanem boldogságtól inkább kicsattanó. Víz sodródó hangja, ami
megcsapja a fülemet. Mosoly terül szét az arcomon, és a
reménykedés lassan valóságossá kezd válni.
– A szabadság hangja –
a hangomat az őrjöngő szél elnyomja, de Harryhez valószínű,
hogy eljutnak a szavaim, mivel a mosoly kiszélesedik, s aprót
bólint helyeslően.
– Reménykedjünk benne
– mormogja, s a lépteit meg is nyújtja a hang irányába.
Igyekszem követni, de
szinte lehetetlennek bizonyul. Míg ő sétál, én szinte rohanok
mellette, de egy szót se szólok, csupán csendben szedem a
lábaimat.
Hallom, ahogyan mögöttünk
is érzékelik a különböző hangokat, s igyekszenek beazonosítani
a hangok forrásait. Louisa felkiált, mire hátra kapom a fejemet, s
látom, hogy Liam a szájára szorítja a kezét, s azt hiszem, hogy
ez a csend most az, ami mindenkinek kell. Arról nem is beszélve,
hogy nem lehet ennyire kicseszett őrült, hogy felhívja ránk a
figyelmet. Bárki ellenséges személy felfigyelhet ránk így is, s
talán a szerencsénknek köszönhető, hogy mindenféle támadás
nélkül a napokat megúsztuk, s sikeresen elérünk a célunkhoz
viszonylag rövid időn belül.
– Megvan a papírod,
igaz?
Felpillantok rá,
hirtelen azt sem tudom, hogy miről is beszél, aztán pillanatok
alatt eszembe jut a már kissé gyűrött állapotban, a táskámban
heverésző darab, ami pecséttel biztosítja, hogy bármikor
elhagyhatom az övezetet, s, hogy angol állampolgár vagyok, és
hasonlók.
– Igen, meg.
– Akkor már probléma
remélem, hogy nem lesz – sóhajt fel.
Közelebb érve a fák
már egyre szerényebb távolságban állnak egymástól, s lassan
elénk is tárul a betonozott közeg, az emberek rohanó alakjai, s a
hajó, amelyre éppen felfelé igyekeznek párnak. Felcsillannak a
szemeim, s a lépteim már maguktól visznek előre, egyre gyorsabb,
sebesebb tempóban. Kezem kicsúszik Harry zsebéből, de ő megálljt
parancsol nekem. Mellém lép, és együtt haladunk tovább, immáron
a többiekkel. Louisa még mindig nem tudja befogni a száját, annak
ellenére, hogy Liam folyamat hozzáfűz valami igazán fájót a
dologhoz.
– Este már Londonban
lehetünk? – lelkendezik túlságosan is fület sértő hangon. Nem
mondom, hogy már csak a halk suttogása sem irritálna, de azt
hiszem, hogy ez érthető is az én esetemben.
– Ha tudsz úszni,
talán – mormolom az orrom alatt, mire mellettem Harry egy mélyről
jövő nevetést folyt el, de én tisztán látom oldalról is a
vidámságot arcán, s a zöld szemeinek csillogását, melyekben a
kusza tincsei enyhén belehullnak.
Hátrapillantok a vállam
felett, s csak az értetlen arckifejezést vélem felfedezni a lány
arcán, míg Niall vígan nevet, Liammel együtt. Rick nem igazán
mond semmit, talán ő is tudatában van annak, hogy a lány nem
éppen az esze, a felfogása miatt fogta meg.
Kilépve a kopár fák
árnyékából, még mindig Harry kezét fogom, aki a másik kezében
a fegyverét szorítja, ahogyan az Rick és Liam is teszi. Egyikünk
sem lehet biztos abban, hogy minden rendben lesz. Ahogyan közelebb
is lépünk, s észrevesznek bennünket, pár katona már a fegyverét
felénk is szegezi, s az egyik erőteljes hangon kezd el beszélni,
parancsokat diktálni nekünk.
– Angol tisztek vagyunk
– szólal fel Harry mellettem. – Haza szeretnénk jutni angol
földre, a tábort megtámadtak, amiről tudnak, a sejtéseim
szerint.
– A papírjaikat!
Lassan! – ordítja a férfi, aki felénk lép, míg páran továbbra
is fegyvert szegeznek ránk.
Körülöttünk több
tekintet is ránk szegeződik, s a hajó fedélzetéről is félve,
kissé érdeklődve merednek ránk az emberek. Férfiak lézengenek a
fedélzeten, nők és még gyerekek mellett, amely meglep. A szívem
a torkomban dobban minden zaklatott ütemével, míg az ujjaimat már
görcsösen szorítják Harryét, miközben próbálom elhitetni
magammal, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, s ez a jelen esetben
így helyes, még ha félelmet is gyújt bennem.
– Tessék – nyújtja
Harry elsőként a saját iratait, mire a férfi szinte már elmarja
tőle, hogy szemügyre vegye a legépelt sorokat. A tenyerem izzadni
kezd Harryében, de ő szorosan fogja még mindig, s nem enged el.
Mormol valamit a férfi
az orra alatt, melyet nem igazán értek, majd visszanyújtja a
papírt s az iratokat Harry felé. Ekkor az enyém kerül sorra, s
lassan mindegyikünk átesik az ellenőrzésen, így a hajó felé
vehetjük az irányt. Most kezdem elhinni igazán, hogy órák
választanak mindössze el a lányomtól, a biztonságot jelentő
otthontól, a szeretteimtől.
Harry magához von,
száját egy pillanatra a hajamba nyomja, s enyhe csókot hagy maga
után. Mosolyogva lépkedek felfelé, a hajó fedélzetére, ahol is
egyből már lefelé haladunk. A férfi, aki még mindig kimért,
egy-egy kabint biztosít nekünk, ahol rendbe szedhetjük magunkat.
Ennek a híre már azt hiszem, hogy csak hab a tortán, s finom
megkönnyebbülés, hogy rendbe hozhatjuk magunkat a körülményekhez
képest. Vissza szeretnék fordulni Niallhez, de Harry szinte maga
után von a kis beltérbe, aminek az ajtaját be is csukja magunk
után. A zsákja szinte visszhangot verve esik a földre, s sietve
rúgja le magáról a bakancsát is, amely itt-ott sárfoltot hagy
maga után. Leteszem a sajátomat is, és én is elkezdek
megszabadulni a ruháimtól, míg zokniban, nadrágban és a
felsőmben zavartan nem állok a kutató tekintet előtt.
– Minden rendben, igaz?
– lép közelebb, kezét a derekamra csúsztatja, s lenéz rám,
mire a kezem ösztönösen mozdul meg az arca irányába mely bele is
túr a kissé kusza hajába, amely előre hullik a feje tetejéről.
– Lehetne jobb? Végre
hazafelé tartunk – mosolygok rá, s hagyom, hogy még közelebb
vonjon magához.
– És már vár otthon
rám is egy forró csokoládé?
– Hát, talán?!
Nevetve lehajol, száját
egy pillanatra az enyémére illeszti, s el is szakad tőlem.
– Mész zuhanyozni?
Vagy menjek előbb? De akár..
– Sietek – lépek el
mellette, s a nem nagy négyzetméterekkel rendelkező helyiségbe
zárkózóm.
★
Egy törülközővel a
testem körül, egy másikkal a hajamat törülgetve lépek ki a
szobába, ahol Harry egy bokszer alsóban ül az ágy tetején. Felém
pillant, tekintete végigsiklik rajtam, s feláll. Közelebb
igyekszik és már is tudom, hogy újabb csókot szeretne lopni, ami
meg is történik.
– Hm.. Még fogkrém is
van? – vigyorodik el pimasz módon.
– Igen, és sokat fog
segíteni rajtad – lépek el mellette, s lerogyok az ágyra egy
széles vigyorral az arcomon.
– Ne szemtelenkedj –
mormogja féloldalas mosollyal, s behajtja maga mögött az ajtót,
majd a zuhany hangját hallom meg, s halk dúdolást, ami meglep, de
a mosolyomat egy pillanatra sem hervasztja le.
A saját csomagomhoz
lépve pár tiszta ruhát veszek elő, de mivel nem igazán gondolom,
hogy kimozdulunk egyből, így egy fehérnemű és felső mellett
döntök. A hajamat kénytelen vagyok nedvesen hagyni, de most ez sem
igazán az a probléma, amely aggasztana. Az ágyon heverő takarót
felhajtom, s bemászok alá. Nem a legkényelmesebb matrac, de sokkal
jobb, mint a föld, amelyen meghúztuk magunkat a viharos éjszakákon.
Felsóhajtok jólesően, ahogyan elnyújtózom, a szemhéjaimat
lehunyom, s a nyakamig húzom az anyagot.
– Erről nem volt szó
– húz magához egy kar, az arcom egy mellkashoz simul, amely
csupaszon érint meg. A mélyen búgó hang visszaránt az
álomvilágból, amely egyik pillanatról a másikra ragadott
magával. Keze végigsiklik az oldalamon, s a fenekemen is bátran.
– Hm, álmos vagyok –
mormogom a mellkasába. – Valahogy kellene szólni otthonra.
– Kétlem, hogy
találnál itt térerőt – csúszik a felsőm alá hatalmas
tenyere. – Pihenj, hamarabb elmegy az idő, és otthon leszünk,
mire felébredsz.
– Akkor ne legyél
kíváncsi – teszem simán a derekamra a kezét.
– Ennyi finomságot se
adsz nekem?
– Ideje lesz férfi
módjára viselkednek, és udvarolnod – vigyorom most sem rejtőzik
el, annak ellenére, hogy ő nem láthatja azt.
– Basszus, fel kell
kötnöm a gatyámat. Azt hiszem, hogy Lizie lesz, akitől engedélyt
kell kérnem.
– Látod, tudod te a
menetet – kezemet átlendítem a csípőjén, s közelebb kúszok.
– De most fogd be, és ölelj.
Imadtam a veget ❤❤ Jaaaj annyira edesek :D Alig varom a Harry-Lizie pillanatokat :D ��❤
VálaszTörlésAlig várom, hogy írjam őkeT!! Örülök, hogy tetszett drágám. Xxx
TörlésIstenem de cukik! ❤ nagyon vártam mar ezt a részt es remelem a következő is hamarabb fog jonni mint a mostani! Kivancsi leszek mit fog szólni Lizie ha meglátja Harryt... ❤❤
VálaszTörlésigyekszem, de dolgozom, és mellette rohanás van minden felé, mert az ünnepekre utazom haza, és még az országon belül is pestre, szóval mindent szerveznem kell, és közben könyvet írok, és még pihennem is kell. örülök, hogy tetszett xx
TörlésNa, megérkeztem én is!:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy végre hazafelé tartanak, bár félő, hogy történik velük valami, ami gátat szab ennek... Majd kiderül (bízom benne, hogy sikerül nekik), mindenesetre imádtam; nagyon tetszik a hangulata még mindig!❤️😊 Várom a folytatást!😘
Örülök, hogy ennyire tetszett, hát szeretem a drámát, szóval még bármi előfordulhat. Xxx
TörlésAlig vártam hogy jöjjön az új rész!!��
VálaszTörlésEs imádtam, remélem jól fog alakulni a jövőjük, mert nagyon cukik együtt! ����
Varom a következő részt!☺
Nagyon örülök, hogy tetszett. :) xx
Törlés