Lövés hangja visszhangot ver a sűrű erdős közegben. Lebukom az épület mögött, Liamre nézek, aki szinten rám pillant. Biccent, én pedig felugrom, és sorozni kezdem az előbukkanó pár amatőr katonát. Visszabukom, és most Liam és kioszt pár golyót. Vér és ólom szaga keveredik a levegőben, s hamar rájövök, hogy a fémes szaga belőlem jön.
Lepillantok a combomra, mely külső fele az ide tartó úton ki lett lőve valamelyik nyomorultnak köszönhetően.
Bassza meg.
Kinézek a fedezék mögül, és látva, hogy tiszta a terep, Liam is meggyőződik róla és kúszni kezdünk a másik épület mögé, ahol be tudunk futni az erdőbe, s ki egészen a fák sűrűjében a partokig, hogy a hajóra vissza szálljunk.
- Kurva életbe! – hasalok le, teljesen, ahogyan fegyverek hangos dörrenése hasít a levegőbe ismételten.
- Rendben?
- Kiherélem őket.
Liam elvigyorodik, a kosz csak úgy húzódik az arcán. Mind a ketten kivetődünk, és sorozni kezdjük az ellenséget. Lehull a földre, a teste megrándul a lövéseknek köszönhetően. Igyekezni kezdünk a téglafal mögé, és sikeresen be is érünk a sáros földrengetegben. Szusszanunk, bár erre nincs idő, így némán Liammel kommunikálva már is iramodni kezdünk az erdő mélyére.
Az erdő terepén nem éppen javasolt a futás, ám a tempó annál inkább. Figyeljük a talajt, a környezetet, és igyekszünk a leghalkabbak lenni, amennyire tőlünk telik. Persze a csizmáink alatt a faágak, levelek meg-meg roppannak. A szél feltámad, én pedig azt kívánom, hogy bárcsak Kris mellett lehetnék egy meleg otthonban. Bármennyire is vagyok elkötelezett a munkám iránt, most inkább egy kanapén heverésznék, egy kandalló melegében.
Egy érzékeny pöcs lettem.
Még is jó érzés ennek lenni.
★
Ledobom magamról a sok ruhát a kabinomban és az orvosi szoba felé veszem az irányt, hogy összefoltozzanak. Nem mintha annyi kedvem lenne hozzá, de vérző testtel nem lehetséges, hogy terepre menjek. Őrült szabály, de még is ez van.
Lerobogok a lépcsőn, és felrántom az ajtót. Niall felpillant rám, éppen egy tapaszt tesz egy másik tiszt mellkasára. Valószínű ő is szerzett pár öltést. Beljebb lépek, míg Mody elhagyja a szobát.
- Mondd, hogy csak beszélgetni akarsz. Kris megöl, ha valami bajod esik.
- Köszönöm, hogy féltesz – lépek közelebb az asztalhoz és elkezdem bontani az övemet, míg le nem veszem a tekintetemet Niallről.
- Megértem, hogy kanos vagy, de kérlek, rossz helyen tapogatódzol – jegyezi meg röhögve. – Kristina rohadt féltékeny lenne rám.
- Pofa be, Niall – tolom le a gatyámat, lerúgom a bakancsot és felmászom az ágyra.
- Legalább nem a farkadat érte.
- Nagyon humoros kedvedben vagy ma. Varrj össze, hogy visszamenjek és szétrúgjak pár segget.
Felsóhajt, a megmosott, lefertőtlenített kezére kesztyűt húz és megvizsgálja a horzsolást. Ujjai hozzám érnek.
- Fogalmam sincs, hogy mikor éreztem utoljára ujjakat magamon.
- Benne maradt a golyó. Ki kell szednem, és nem mehetsz terepre. Nem vagyunk rákényszerítve, elég katonánk van. Ez orvosi és baráti parancs.
- Nem fogok a kibaszott kispadon ülni – hördülök fel. – Szedd ki azt a szart és hadd menjek a dolgomra.
Előkerül egy injekcióstű és hamar felmordulok a kellemetlen érzésnek köszönhetően, ami ér. Bár a fájdalom szinte már eggyé vált velem az évek múltán, még is megfeszülnek az izmaim. Egy fém csipesz kerül a kezébe, amivel a sebbe nyúl, és azt hiszem, hogy összefosom magam itt helyben.
- Te barom, nem hatott még az a szar!
- Kris ápolását is kibírtad – vigyorog és elenged.
- Fejezd be a baszakodást Horan.
Végszóra Liam jelenik meg.
- Túléli, Niall? – szemléli meg közelebbről az újabb sebhelyem.
- Kutya baja sem lesz, ha nem ugrál itt.
- Megint nagy a pofád?
- Mindig – javítja ki Niall, és most kezdi el kiszedni a golyót. – Ne mocorogj, mert lehet, hogy más golyó is a csipeszre akad, ha nem nyugszol.
- Akadj le a témáról – hunyom le a szemeimet, hogy ne a két barátomnak nevezett barmot kelljen bámulnom.
Hallom a fém tálcán a golyó csattanását, aztán érzem, hogy varrni kezdi a sebet. Liam dumál valamiről Niallnek, de engem hidegen hagy, és csak arra várok, hogy végre az utamra mehessek. Utálom a tétlenkedést és az idő pocsékba menetelét.
- Kész is.
Felülök, és felhúzom a nadrágomat, majd a bakancsot.
- Merre kell kimennünk? – nézek a társamra.
- Harry, komolyan mondtam, hogy tarts szünetet. Kristina ki fog herélni téged és engem is, ha bajod lesz.
- Látom nem csak az én asszonyomnak kemény a marka.
- Ezek a poénok már fárasztók. De oké, legyen. Ma nem, de reggel azonnal visszamegyek.
K R I S T I N A
Lolával a nap egyáltalán nem mondhatnám, hogy unalmas. Mivel a mai napom szabad, így felajánlottam neki, hogy szívesen elkísérem különböző helyekre, melyeken meg kell jelennie, az esküvő miatt. Még csomó minden kiválasztásra vár, ő pedig teljesen izgalomban van.
- Mennyire mennyei – ámuldozik egy frissítő citromos torta után. – Istenem, ilyen biztos, hogy lesz a desszertek között.
- Valóban nagyon finom. Felfrissíti az embert, én is rá szavazok.
Tovább haladunk, még pár ízt meg kóstolunk, és végül megszületik a lista. Azt hiszem, hogy most az esküvőig nem is fogok enni semmilyen édességet, mert annyira eltelítették az egész szervezetemet.
- Mondd Kris, őrült lennék? – karol belém az utcán, ahogy az esküvői ruhaszalon felé haladunk. Felkérte Liziet, hogy legyen koszorúslány, így a kislányom olyan boldogsággal veti bele magát a habos ruhákba, hogy azt elmondani sem tudom.
- Már miért lennél az?
- Mi van, ha történik valami és Liam nem tér haza?
Rá nézek, amint sikerül a kérdését felfognom, hogy átlépjük a szalon küszöbét. Nagyot nyelek, de az eladó már is ránk veti magát, így Lizie és Lola eltűnnek. Elfoglalom a helyemet egy fotelben, és várom, hogy a lányok felvonuljanak előttem, míg a kérdése újra, s újra lejátszódik bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.