Kezeim a csípőjére simulnak, közelebb vonom magamhoz és az ágyékom szinte felrobban, ahogy a formás feneke nekem simul. Hajába fúrom az arcomat, a szám a nyakára tapasztom és nedves csókokkal lepem el. Kezem feljebb csúszik, melle tökéletesen a markomba illik, ahogyan a fedetlen keblére markolok. Eléggé erősen, de még is gyengéden. Ösztönösen mozdul, az a formás popsi az éledő farkamnak feszül én pedig annyira megfeszülök, hogy egy nyögés szakad fel a torkom mélyéről, miközben a mozgolódása ellen tartok.
Határozottan felébredt, és éppen felhúzni készül engem.
A melléről az ölére siklik a tenyerem, a puncijára szorítom a markomat, majd a nedvességébe mártózom. Érzem, s hallom, hogy levegő után kap, a combjai szorítani kezdik a kezemet, én pedig a fogaimat a válla bőrébe mélyesztem. A tenyeremmel széjjelebb feszítem a formás combokat, melyek akkor vannak a legjobb helyen, ha a nyakam, vagy a csípőm köré tekerednek.
Eleget tesz nekem, hagyja, hogy beljebb nyomuljak, míg szám az arcára tér ár. A fejét felém fordítja és nyelve végigszalad a számon. Utána kapok, a fogaink szinte már koccannak a hevességnek köszönhetően. Keze megtalálja a tarkómat, még közelebb von a felhevült bőrére.
- Jó reggelt – mormolom a fülébe.
Azonnal megjelennek a gondolatok, hogy magam alá fordítom, s a világ legszebb nőjével magam alatt szeretkezem, de ő másképpen gondolja. Szembefordul velem. Ajkai nagy hévvel tapadnak az enyémre, nyelve a párjára talál, a combjait pedig átveti rajtam. Lenyúlok testünk találkozásáig és nem igazan húzva az időt merülök el forróságában. Mind a kettőnk száját megkönnyebbült felszakadt nyögés hagyja el. Felül, csípője kecsesen mozog a saját élvezetét hajszolva, a mellei csodás mozgásban vannak, melyekre a kezeim rá is találnak. Gyönyörködöm benne, ahogyan az arcain érzelmek hullámai suhannak át. Ajkai elválnak, a mellkasomba az ujjai fájdalmasan vájnak bele, és bőrén az izzadság megcsillan.
★
A csípőm köré akarom tekerni a törülközőt, amikor a fürdő ajtaja kivágódik és Kristina halálra vált arccal néz rám. Arcán könnyek csordulnak le, az ajkai elvannak válva, de látom, hogy a szavakat nem találja. Ujjai elfehérednek, ahogyan az ajtó kilincsét szorítja.
Magam köré tekerem az anyagot és közelebb lépek hozzá. Kezem közé veszem az arcát, a szemeibe nézek és igyekszem ösztönözi, hogy elmondja mi is történt az elmúlt percekben, amíg a zuhany alatt álltam.
- Lizie ... – ennyit mond, a szavak elakadnak és keserves zokogás tör fel belőle.
- Mi van vele? – emelem meg kicsit a hangomat, amely oka mindössze annyi, hogy rám figyeljen és ossza már meg velem, hogy mi is történt, mert ebből semmit sem értek. – Bébi, mondj valamit, mert ebből semmit nem értek meg.
- Eltűnt.
- Mi az, hogy eltűnt?
Értetlenül állok előtte, és nem értem a kavargó szavak összességét.
- Elbújt?
- Nincs sehol, Harry. Mindenhol megnéztem! – zokog fel keservesen én pedig elrontok mellette és a kicsi szobájába rohanok, ami valójában a csendtől visszhangzik.
Felforgatom az egész lakást, tényleg mindent körbenézek, de semmit sem találok. Az ajtóhoz megyek, amelyen a zár rá van fordítva.
- Te mentél ki?
- Igen.
- A riasztó? Te kapcsoltad ki?
Levegő után kapkod, tudom, hogy nem tud gondolkozni és csak a lánya körül forognak a gondolatai, de ezek fontos dolgok.
- Nem, nem volt bekapcsolva – zavaros.
Visszarontok a hálóba és felkapom a szekrényből az első kezembe akadó farmert és pólót. Beleugrom a bakancsomba, felkapom a telefonomat és a kulcsomat.
- Hova mész?
- Körbe nézek a környéken.
- Harry.
Reszket.
Nekem pedig a szívem szakad meg.
- Mindjárt visszajövök, maradj itt addig, hátha előkerül.
Tudom, hogy nem így lesz, de tisztán át kell gondolnom a következő lépést, arról nem is beszélve, hogy nem érdemi meg, hogy lássa miként verem péppé a gyermeke apját, ha a kezeim közé kapom. Biztos, hogy az ujjaim addig fogják a tokrát szorítani, amíg a bűneit meg nem bánja, aztán tovább. Lehet, hogy állati gondolataim vannak, de nem tudom tétlenül nézni ezt a szart, amit művel azzal a ribanccal az oldalán.
- Harry, ne hagyj itt – szalad után, én pedig a homlokára nyomok egy csókot, és rázárom az ajtót, mert nem szeretném, ha követne. Nem tudom vállani a következményeket a tetteimért, és nincs szükség arra, hogy a szemtanúja legyen, annak ellenére, hogy már sok mindent átélt a háborúba mellettem.
Lefelé a lépcsőn tisztán hallom, ahogyan az ajtót veri, a torka szakadtából ordít és csak reménykedem, hogy a szomszédok nem hívják ki a rendőrséget.
K R I S T I N A
Már a torkom fáj, ahogyan a hang felszakad belőlem, az öklömmel pedig az ajtót verem, bár ez a fájdalom eltörpül a szívemben tomboló érzelmek mellett. Az ablakhoz megyek, és felrántom azt, látom, hogy Harry az utcát járja körbe, de valamiféle taktika szerint. Nem össze vissza, ahogyan azt én tenném ordítva, kikelve magamból.
Letörlöm az öklömmel a könnyeimet és a vadul kalapáló szívemre szorítom a kezemet, amely hatalmas fájdalommal dobban újra, s újra. Remegek, reszketek, és magam sem hiszem el, hogy ennyire mocskosul elbaszott világban élünk, ahol ilyet kell átélnie az embernek. Igyekszem a gondolataimat kordában tartani, de már annyi féle variáció játszódott le bennem, hogy már magam sem tudom, hogy miben kellene hinnem. Abban biztos vagyok én magam is, hogy Chris keze benne van a dologban. Lizie soha nem tűnt el, még parkban, játszótéren sem. Nagyon okos kislány, aki nyilván csak az apjának köszönhetően hiányzik mellőlem, és ha visszakapom, s Chris szemeibe nézhetek végre, nem fogok jót állni magamért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.